,,Tudtak egymásért harcolni a srácok"

Az országos kiemelt mezőnyben bajnoki címig jutó U17-es csapatunk edzője, Romhányi Tamás több élménnyel gyarapodott az előző időszak során.

Remek idényen van túl az országos kiemelt Közép-Kelet csoportban aranyéremig jutó U17-es gárdánk, a huszonkét győzelem mellé egy döntetlent és három vereséget elkönyvelő csapatunk a bajnoki küzdelmeket követően ráadásul egy sokáig emlékezetes oda-visszavágós párharcot szolgáltatva, az ESMTK-t is felülmúlta, ezt követően azonban sajnos a rengeteg hiányzó miatt nem kerülhetett sor az Újpest elleni erőfelmérőkre. A srácok parádésra sikeredett szezonja kapcsán a társaság irányítását féltávnál átvevő, egyben felnőtt alakulatunk meghatározó játékosának számító Romhányi Tamást kérdeztük.

- Milyen gondolatokkal vágtál bele az edzősködésbe?

- Először is, nagy megtiszteltetés volt, hogy a vezetők és a szülők megkerestek ezzel a feladattal. Örültem, hogy rám gondoltak, hiszen még csak nemrég végeztem el a "C" tanfolyamot. Ennek ellenére, úgy döntöttem, belevágok, nekem is gyakorlás lesz ez a feladat. Nagy szerencsém volt, hiszen egy olyan csapatot kaptam, ami már szinte tökéletes volt, csak apró, lelki finomításokat kellett végrehajtani, egyébként rendkívül képzett a társaság, látszik rajtuk előző edzőik munkája, mind védekezésben, mind pedig támadásban, többféle felállást ismertek, szöglet-, szabadrúgásvariációkkal is tisztában voltak, nekem úgymond, a heti edzésmunka elvégzése mellett, a mentális felkészítés volt a feladatom. Összességében, örültem neki, hogy megkaptam ezt a feladatot, és bíztam benne, meg is tudom oldani! Ami sikerült is, a nagy rivális Mezőkövesd legyőzése után átvettük az első helyet, amit utána nem engedtünk ki a kezeink közül. A munkámat nagyban segítette Balga József, Novák László, Kovács Barna és Kovács Ádám. Ők is hozzájárultak a csapat sikerességéhez.

- Aztán több impulzussal is gazdagodhattál az elmúlt időszakban.

- Nagyon nagy élményekkel, mint az edzéseken, mint a bajnoki mérkőzéseken. Ki tudnám emelni az imént említett Mezőkövesd elleni meccset, ami sorsdöntő volt az aranyérem szempontjából, egy nagyon komoly, nálunk többet edző ellenféllel szemben, akkor is megmutatta a csapat, hogy mire képes. Emlékezetes továbbá az ESMTK elleni oda-visszavágós párharc, először fegyelmezett játékkal három gólt rúgtunk idegenben, amit aztán ők ugyanúgy meg tudtak csinálni a mi pályánkon, amiért le a kalappal előttük! A hosszabbításban viszont megmutatták a srácok, mekkora szívük van, és egymásért harcolva sikerült továbbjutnunk. Az Újpest elleni eseményt pedig inkább már hagyjuk...

19224875_1384221015002883_8960885259033734437_n.jpg

- Egyénileg kikkel voltál leginkább megelégedve?

- Sokat gondolkodtam, hogy kiemeljek-e valakit vagy sem. Ha ezt meg kellene tennem, elsősorban a gólkirályunkat, Bari Csabát említeném meg. A hátvédsorból Grajzel Donáthot, de le a kalappal a csapat további tagjai előtt is, a cserék is érdemi munkát végezték, bár nem kaptak sok lehetőséget, nem adták fel. A pályán és azon kívül is családként viselkedett az egész társaság, azért is tudtunk ilyen eredményeket elérni, mert tudtak egymásért harcolni a srácok.

- Egy korábbi riportunk során azt mondtad, visszavonulsz az aktív labdarúgástól, aztán mégis jó pár alkalommal láthattunk a pályán. Minek lehetett köszönhető ez az üdvözölendő változás?

- Annak idején azért hagytam abba a futballt, mert a térdem már olyan tropa volt, hogy semmilyen gyógymódot nem találtam rá, hogy jó legyen. Kis kocogás után is bedagadt, szúrt, nem bírtam vele focizni, amikor idekerültem Somosra, először erőnléti edző voltam, majd ellenfeleket néztem meg, pályaedzősködhettem. Hiányzott azonban a játék, rossz volt nézni, ahogy a többiek fociznak, még a velem egykorúak is. Arra jutottam, valamit ki kell találnom. Találtam is egy injekciót, ami ugyan elég drága, egy kúra által egy évig jó tőle a térdem. Ismét beálltam tehát a csatasorba, örültem, hogy újra vissza tudtam térni!

- Az imént említett interjúban szintén megjegyezted, nem szeretnél edző lenni, aztán mégis rászántad magadat erre a tevékenységre. Miért határoztál így?

- Az ezt követő időszakban sokat gondolkodtam rajta, mi lesz a jövőben, ha abbahagyom a futballt, és mivel közel áll a szívemhez ez a sport, a szakma, ezért arra jutottam, miért ne próbálnám meg.

2016-10-16_144551unhN.jpg

- Perpillanat milyen célokkal rendelkezel a trénerkedést illetően?

- Minél messzebb szeretnék jutni a tanfolyamokon, minél több képzésen részt venni, hogy fejlesszem magamat, nem leragadni ott, ahol most tartok. Úgy vélem, mindig vannak új dolgok, amiket el lehet sajátítani, fontos a gyerekek fejlődésében, hogy minél több, technikai dolgot be tudjunk vetni, mert nagyon efelé ment el ez a sport, akár egészségügyileg, akár pszichikailag sokat fejlődött a nyugat, amit nekünk utol kellene érnünk, úgyhogy ezen a vonalon szeretnék maradni, minél tovább dolgozni, tanulni, aztán majd kiderül, ez mire lesz elég.

- Mit tartogathat a közvetlen jövő a csapat számára?

- Bízom benne, a következő szezonban is tudjuk folytatni a megkezdett munkát, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.


Írjon nekünk